Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden gyermek várva vár, vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó.

Nagyszakállú Télapó jó gyermek barátja.
Cukrot,diót, mogyorót rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig kiscipőcske megtelik,
megtölti a Télapó, ha üresen látja!

Szempilláján hópelyhekkel,
titokztos nagy köpenyben, 
szánkójával télapó messze jár.
Ablakunkon jégvirágok, 
régi vaskályhánkban rőzse pattog,
s a konyhán át illat száll.
Miért, hogy mégis nyugtalan szívem, 
miért van, hogy békét nem lel?
Az ünnep fénye, a boldogság
csak megérint minket és fut tovább.

Refr.: Szikrázó csillagszórók, ezernyi gyertyaláng,
hívjátok közénk istent karácsony szent napján!
Ezüstös kisharangok, tengernyi imádság,
vigyétek hírül néki: új jelre vár a békétlen világ...
a megsebzett világ...
Várunk egy jelre, hogy eljön majd és vigyáz ránk.

Miért szenved annyi ember?
Miért a gyűlölet és miért a fegyver?
Milyen bűnünk vonta ránk haragját?
Miért kérdjük koldu hittel:
mikor mér a sorsunk bőkezűbben?
Sok kincséből miért nem ád?
Miért tűnik egyetlen percnek
annyi év- egy teljes élet?
Az ünnep fénye, a boldogság
csak megérint minket és fut tovább.

Refr.: Szikrázó csillagszórók, ezernyi gyertyaláng,
hívjátok közénk istent karácsony szent napján!
Ezüstös kisharangok, tengernyi imádság,
vigyétek hírül néki: új jelre vár a békétlen világ...
a megsebzett világ...
Várunk egy jelre, hogy eljön majd és vigyáz ránk.

Barna lány, tiszta szívvel.
Szeme fényes utcát jár.
A szent ünnepen - hogy boldog legyen -,
jött a széllel, árván.

Szökött lány, szakadt jelmez -,
de a város ajtót tár: 
a csend védelmez,
a házak közt őrség sem jár -, 
éjfél múlt már.

Angyallá válni,
felhőkkel szállni csuda jó!
Kicsi lány, nagy álmodó.
A hajnalt megvárni,
a titkot meglátni oly jó!
Ez az éjjel csillogó -,
és szebben még nem hullott hó...

Barna lány körbetáncol,
dala suttogón bujkál.
Ha lent senkije,
tán' fent lesz helye - jobb, mint bárhol -,
az Úrnál.

Kis virág örömfényben,
padon ülve álmot lát :
a jéggé vált éjben
a rég várt csodát,
ahogy eljött az égi világ.

Angyallá válni...

A lány mosolyog,
mert sorsát már
boldog tűz lángja óvja.
Teste hó fedett szobor,
mindentől távol...

Angyallá válni...

Karácsony ünnepén
Mindenhol gyertya ég.
Békesség jelképe
A gyertyaláng.

Mindennap gyújtsatok
Gyertyákat, emberek!
Égjen a béke- láng
Mindenhol már!

Halvány kis gyertyaláng,
Hol van a kék madár?
Mindenki várja őt,
Miért nem jön már?

Sok még a gyűlölet,
Éhség és szenvedés;
Mikor lesz vége már,
Kis gyertyaláng?

Fenyőfa, sok cukor,
Ajándék mindenhol,
De az én szívemben
Nincs nyugalom.

II:Ki mondja meg nekem,
Hogy éljek, s mit tegyek,
Hogy karácsony ünnepén
Boldog legyek?