Ó emberek, gondoljatok ma rá, 
Ki Betlehemben született ez este, 
A jászol almán, kis hajléktalan, 
Szelíd barmok közt, édes bambino, 
Kit csordapásztoroknak éneke 
Köszöntött angyaloknak énekével.

Ó emberek, gondoljatok ma rá, 
Hogy anyja az Úr szolgáló leánya 
És apja ács volt, dolgozó szegény. 
És nem találtak más födélt az éjjel 
A városvégi istállón kivül.

Ó emberek, gondoljatok ma rá, 
Kit a komor Sibillák megígértek, 
Kit a szelíd Vergilius jövendölt 
S akit rab népek vártak, szabadítót.

Ó emberek, gondoljatok ma rá, 
A betlehemi kisded jászolára, 
Amely fölött nagyobb fény tündökölt, 
Mint minden földi paloták fölött.

Ó emberek, gondoljatok ma rá, 
Augustus Caesar birodalma elmúlt, 
Az ég és föld elmúlnak, de e jászol 
Szelíd világa mindent túlragyog.

Ó emberek, gondoljatok ma rá, 
Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, 
A kerek föld mindegyik gyermekéhez 
Egy üzenettel jött: Szeressetek!

Ó emberek, gondoljatok ma rá, 
És hallgassátok meg az angyalok 
És pásztorok koncertjét, mely e szent éj 
Ezerkilencszázhuszonhároméves 
Távolságából is szívünkbe zeng.

Ó emberek, gondoljatok ma rá, 
S gondoljatok rá holnap és minden áldott 
Napján e múló életnek s legyen 
A betlehemi énekből öröm, 
A karácsonyi álomból valóság 
És békessége már az embereknek!