Mért fekszel jászolban, ég királya? 
Visszasírsz az éhes barikára. 
Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: 
mégis itt rídogálsz, állatok közt.

Bölcs bocik szájának langy fuvalma 
jobb tán mint csillag-ür szele volna? 
Jobb talán a puha széna-alom, 
mint a magas égi birodalom?

Istálló párája, jobb az neked, 
mint gazdag nárdusok és kenetek? 
Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt: 
kezed csak bús anyád melléért nyult…

Becsesnek láttad te e földi test 
koldusruháját, hogy fölvetted ezt? 
s nem vélted rossznak a zord életet? 
te, kiről zengjük, hogy ťmegszületettŤ!

Szeress hát minket is, koldusokat! 
Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat. 
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk 
törékeny játékunkat, a reményt. 

Szerző: happythings4you  2011.11.16. 21:09 Szólj hozzá!

Címkék: vers karácsonyi vers Babits Mihály

A bejegyzés trackback címe:

https://karacsonyiversekesdalok.blog.hu/api/trackback/id/tr653388246

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása