Jön a Karácsony fehéren 
S én hozzám is jön talán majd 
Valaki a régiekből.

Csöndesen lép a szobámba 
S én köszöntöm: „Béke, béke.” 
A küszöbön sápadt orvos.

És szorongva szól a vendég: 
„Ma Karácsony van, Karácsony, 
Emlékszel a régiekre?”

És bámulva és vidáman 
És kacagva mondom én majd: 
„Ma Karácsony van, Karácsony.”

És szorongva szól a vendég: 
„Valami tán fáj a múltból?” 
Megmozdul a sápadt orvos.

És bámulva és vidáman 
És kacagva mondom én majd: 
„Hiszen én még sohse éltem.”

És hörögve mondom én majd: 
„Ki a szobámból, pogányok.” 
Döng az ajtóm és bezárul.

És hörögve mondom én majd: 
„Hiszen én meg se születtem. 
Karácsony van, száll az angyal.”

És a nagy, szomorú házban 
Zsoltárokat énekelve 
Hajnalig várom az angyalt.